Hol áll az elégedettségi mutató? – Mérlegen az első rektori év

Mindannyian tudjuk, miért választottuk a Pannon Egyetemet. Ki ezért, ki azért jött. Mikor azonban a saját helyünk már megvan, élünk a rendszerben, ahogy tudunk, és talán kevéssé érdekel a háttér. Hacsak nem ott van dolgunk. Gelencsér András rektor révén, aki immár egy éve áll egyetemünk élén, kicsit én is a kulisszák mögé nézhettem.

Hogyan értékeli az elmúlt évet az egyetem szempontjából?

Kritikus év volt ez az egyetem életében. Egyrészt a rektori átvétel előzményei miatt. Másrészt már az elején is tudható volt, hogy olyan év elé nézünk, amikor az egyetem működtetését komolyabb pályázati források nélkül kell biztosítani. Utóbbi problémával az egész hazai felsőoktatás szembekerült. Azonban ebben a helyzetben is sikerült megőrizni stabilitásunkat, az intézmény működését semmilyen veszély nem fenyegeti. Nevek nélkül, de szép számmal akadnak olyan, hozzánk hasonló pozícióban lévő intézmények, melyek már igen komoly nehézségekkel küzdenek emiatt. Nekünk soha nem kellett sort kerítenünk érdemi megszorításokra, vagy olyan intézkedésekre, melyek jelentősen rontanák az intézmény versenypozícióit. Az elmúlt évben a Pannon Egyetem regionális szerepe jelentékenyebbé vált, és a hazai felsőoktatásban is erősíteni tudtuk a pozíciót. Ez önmagában is figyelemre méltó eredmény.

Összegezné, minek köszönhető mindez?

Az egyetemnek valamilyen módon pozicionálnia kellett magát a hazai felsőoktatás térképén, mert bár nem voltunk rossz helyzetben a korábbi időszakokban, és mindig sikerült olyasmit elérni, amely megkülönböztetett bennünket a hasonló vidéki intézményektől, mégis vártuk a külső igazolást, ami megerősíti ezt. Szerencsére az év jól indult. Nyár végén megjelentünk a hazai média által is felkapott nemzetközi rangsorban, ahova mindösszesen 11 másik hazai intézmény tudott bekerülni. Az itt elért 6-7. helyünk – azért mondok két számot, mert különböző szempontok alapján két különböző rangsor is készült – lehetőséget adott arra, hogy a Pannon Egyetem pozícióját megszilárdítsa. A következő sikerelem a felsőoktatási államtitkárság döntése volt, amely alapján a zalaegerszegi mechatronikai mérnökképzés a Pannon Egyetemhez került. Ez két dolgot is jelentett. Egyrészt, hogy az irányító hatóság alkalmasnak ítél bennünket arra, hogy egy képzést egy másik intézménytől átvegyünk. A másik, hogy ezzel megnyertük Zalaegerszeg és környékének támogatását, amellyel ők mindenkor az ott folyó felsőoktatást segítik. Itt az önkormányzat mellett a cégekre is gondolok, amelyek Magyarországon komoly gazdasági teljesítményt képviselnek. Az átvételből az egész egyetem is profitált, hiszen neve pozitív hírek kapcsán forgott. Mindennek meg is lett az eredménye. A 2016-os rendes felvételi eljárásban sikerült magasan az országos átlag fölötti felvételi számokat produkálni, amire a közelmúltban csak nagyon ritkán akadt példa. Hozzátartozik mindehhez, hogy határozottan javult a Pannon Egyetem kapcsolata a nyugat- és közép-dunántúli régió különböző szereplőivel. Itt emelném ki Kőszeget, ahol olyan telephelyfejlesztés indult el, amely – úgy tűnik – sikeres lesz.

Egy éve, mikor a célkitűzéseiről beszélgettünk, kiemelte a Pannon Egyetem brandjének kiépítését. Ezek szerint jó úton járunk.

Úgy gondolom, igen, de nem állhatunk meg. Ennek részeként a honlapunk a korábbihoz képest látványosan megújult. Jobban közvetíti az eredményeket, amelyeket az egyetem országos vagy nemzetközi színtereken elért. Korszerűbb szerkezetű lett, nem a 90-es évek stílusát mutatja. Az érdeklődők számára az intézményt is vonzóbbá teszi. Tartalmi szempontból még van tennivalónk. Tovább kell erősítenünk a Pannon Egyetem nevét, elsősorban azok között a célcsoportok között, akiknek az intézmény jövőbeni sorsára befolyásuk van. Gondolok itt a közép- és nyugat-dunántúli régió különböző szereplőire, illetve a középiskolásokra és szüleikre. Utóbbihoz a megfelelő hívószavakat és üzeneteket még meg kell találnunk. Emellett fontos, hogy az önkormányzatokkal és a gazdasági szereplőkkel határozottan javult a kapcsolatunk. A duális képzés ebben nagyon sokat segített. Több mint 90 céggel kötöttünk együttműködési megállapodást, melyek már valóban együtt dolgoznak az egyetemmel. A beiskolázásnál is jelentős számú duális képzésben részt vevő hallgatót sikerült felvennünk. Erősödött az önkormányzati kapcsolatunk Zalaegerszeggel, Kőszeggel és Pápával, de kiemelném, hogy a veszprémi önkormányzattal is szorosabbra fűztük az együttműködést. A város a jövőt érintő fejlesztéseiben komolyan számol az egyetemmel. Reményeink szerint így tudjuk majd megvalósítani, hogy Veszprémben egy új kézilabdacsarnok épüljön a Magyar Kézilabda Szövetség támogatásával. Ez bíztató stádiumban van.

Hogy értékelne a saját szempontjából? Milyen tapasztalatokat adott az elmúlt év?

Ennek az időszaknak az eleje meglehetősen turbulensre sikeredett, mégis a legnagyobb nehézséget az intézményi egység összekovácsolása, illetve helyreállítása jelentette. Ezzel már kevésbé vagyok elégedett. Az év első felében elég jól sikerült a belső feszültségek enyhítése, viszont a második félévre ez már kevéssé mondható el. Az egyetemi szervezetek között érzékelt feszültségek csak részben adódnak finanszírozási kérdésekből. Vannak egyéb tényezők is, melyek nehezítik az egység kialakítását és működését. Ebben próbálok előrébb lépni. Vannak eredmények, sikerült olyan szabályzatokat, megállapodásokat tető alá hozni, amelyek elősegítik a cél elérését. Akadnak azonban területek, ahol ez még várat magára, ahol nem sikerült ilyen áttörést elérni. Ez a következő időszak fontos feladatai között szerepel. Az azonban biztos, hogy – mint mindenben – egyfajta módszerrel nem lehet hosszabb időszakot sikeresen végigvinni. A módszereken változtatni kell, és a tapasztalatokat, melyeket az ember menet közben szerez, be kell építeni vezetői elképzelései közé. A magam részéről mindenképp kritikusan szemlélem ezt az időszakot, nem túlértékelve és túlhangsúlyozva sem a pozitív, sem pedig a negatív eseményeket. Változtatni kell a berögzült gyakorlatokon, hogy egyre sikeresebben működhessünk a jövőben.

Ha már szóba került a jövő, mire számíthatunk a továbbiakban?

A jövő mindig kiszámíthatatlan. Nincs ez másképp a felsőoktatásban sem. Itt soha nem beszélhetünk nyugvópontról. A tavalyi évben komoly átalakításoknak lehettünk tanúi a hazai felsőoktatásban. Az elkövetkező években is számítunk változásokra. A folyamatokat, melyek a felsőoktatást, illetve annak környezetét jellemzik, nagyon nehéz előre meghatározni, hiszen nem tudjuk függetleníteni magunkat társadalmi, demográfiai, gazdasági folyamatoktól. Ezektől erősen függ az intézmény sorsa és jövője. Biztos, hogy lesznek meglepetések, lesznek nehézségek, de bízom benne, hogy lesznek sikerek is, ahogy az elmúlt évben.

Ha ki kellene emelni az előző év legpozitívabb, illetve legnegatívabb momentumát, mit választana?

Erre nem könnyű válaszolni. Különböző természetű tényezőket nehéz összehasonlítani. Mégis az intézmény alaptevékenysége az oktatás, így az értékmérőnk leginkább talán a jelentkezők és a felvettek számában nyilvánul meg. Mondhatunk magunkról akármit, pozicionálhatjuk magunkat akárhol, akár nemzetközi rangsorokban is, ha ezt nem igazolják vissza a választások, a jelentkezők döntései. Ha egy dolgot lehet kiemelni, akkor a felvételi eredményt mondanám. Ez sűrítve tartalmazza a visszaigazolást, hogy az intézményt jónak tekintik, jó kép él róla a régióban, az országban. A legnagyobb kudarcot az intézmény belső működésének nehézségeiben látom. A tavalyi megrázkódtatás után nem sikerült teljes mértékben helyreállítani azt a bizalmi légkört, ami egy jó intézmény hatékony működését kell hogy jellemezze. Ez nem egyedül rajtam áll, de vezetőként mindenképp dolgozni kell ezen. Az alapok már megvannak.

Egészében véve elégedett?

Mindez még csak részeredmény, hiszen az első évről beszélünk. Semmi nem fekete, semmi nem fehér. Ha százalékosan szeretnék értékelni, akkor nagyjából 75-80% közé saccolnám a belső elégedettségemet. Alapvetően pozitív irányba mozdultak a dolgok, sikerült a nagy veszélyeket elhárítani, az intézményt pályán tartani, erősíteni. Vannak még tartalékok a rendszerben, melyeket mozgósítani kell. Jó lenne ezt az elégedettségi százalékot jövőre tovább emelni.